A fotoakusztikus tomográfia nagy felbontású képet ad mélyebb szöveti folyamatokról, ám gyakori probléma, hogy a szövetet átjáró vér túl nagy háttérzajt kelt. Ezt a zajt lehetne csökkenteni többek között az ebben a cikkben leírt módszerrel, mely röviden a következő:.
Korábban ismert volt egy különleges bakteriális fehérjecsalád (fitokrómok / BphP, egyfajta fotoreceptor család), melynek tagjai megfelelő hullámhosszú fény hatására tartósan konformációt változtatnak, de csak a világítás ideje alatt, annak befejeztével eredeti szerkezetüket - természetesen meghatározott relaxációs idő letelte után - nyerik vissza. Innen jött az ötlet, hogy ezekből molekuláris “kapcsolókat” lehetne tervezni. A cikk részletesen leírja, hogy hogyan is kombinálták ezt a fotoakusztikus vizsgálatokkal és végeredményben hogyan is értek el jelentősen nagyobb szöveti felbontást és penetrációs távot egy tumor modell vizsgálatánál.
Köszönjük Istvánnak a remek ismertetőt ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése