OTDK kérdések és válaszok IV.

Székely Anna Krisztina, Kuti Ákos - Pulmonáris kórképek új diagnosztikai módszere kinetikus képalkotással

1. Lehetne ezt a módszert más képalkotó modalitás esetében is alkalmazni? Gondolok itt például CT felvételekre vagy MRI-re.

A kinetikus képalkotás matematikája alapvetően áthatoló sugárzásokra íródott. Vagyis CT-re igen, MRI-re nem alkalmazható. A 3 dimenziós esetben kisebb mértékű változtatás azért szükséges lenne, ennek a matematikai modelljét most dolgozzuk ki. Fontos végig gondolni, hogy milyen információkhoz szeretnék hozzájutni és ennek mi a klinikai relevanciája, valamint mi az a módszer, amivel a vizsgálni kívánt pacienst a lehető legkevesebb szükséges rossznak tesszük ki. Mi a tüdő mozgásának vizsgálatát tűztük ki célul, és az előadásom során bemutatott képeken is szerintem  jól látszik, hogy ezeknek a főbb mozgásoknak a megjelenítéséhez elegendő a 2 dimenziós képek is.

2. Mit jelen, hogy N-szeresen alulexponált?

N-lehet bármilyen valós szám. Célszerű azonban úgy megválasztani, hogy vizsgálni kívánt mozgás és a sugárterhelés szempontjából optimális legyen, azaz a vizsgálni kívánt mozgás látszódjon a kinetikus képeken, viszont minél kisebb felesleges sugárterhelésnek tegyük ki a pácienst.

Ha például ugyanannyi darab, azaz N darab felvétel elég a mozgás megjelenítéséhez, akkor például egy hagyományos röntgen felvétellel megegyező sugárterhelés éri a beteget a vizsgálat során.

3. Nem gondoltak arra, hogy esetleg oldal irányból felvett képek informatívabbak lehetnének?

Eddigi kutatásaink során más céllal felvett felvételeket értékeltünk ki újszerű módon.  A jövőben szeretnénk a klinikai protokollt kidolgozni. Ehhez saját felvételeket készítenénk. Ekkor lesz majd lehetőségünk oldalirányú felvételek készítésére is, ami valóban sok esetben tartalmazhat többlet információt. Azonban érdemes lesz mérlegelni, hogy mely betegségek esetén szükséges mind két irányból elvégezni a felvételek, hiszen ez mindenképpen többlet sugárterheléssel jár.

4. Ha jól értem akkor ezeken a képeken az látszik, ami elmozdul, akkor a bal oldalon nem mozog a rekeszizom?

A baloldali rekeszizom mozgását a szív és a nagyobb erek mozgása árnyékolja a felvételeken. Némelyik felvételen ezek egészen kivehetően ki is rajzolódnak. Amennyiben diagnosztika szempontjából fontos, hogy a baloldali rekeszizom mozgását is megjelenítsük, szükséges lehet a felvételt olyan irányból is elkészíteni, hogy a baloldali rekeszizom is látszódjon.

5. Lehetne a kinetikus képalkotást más klinikai problémák esetén is használni, hiszen a mozgási információ fontos lehet különböző kardiovaszkuláris elváltozások esetén is.

Igen, nagyon jó meglátás. A kutatócsoportunk egy része foglalkozik már a témával. A kinetikus képalkotás nagyon ígéretesnek tűnik angiográfia esetében is, a kontrasztanyag csökkenthetősége mellett eddig nem mérhető funkcionális információkhoz sikerült jutniuk.

6. Azok a felvételek, amiket kiértékeltek a betegek erőltetett kilégzéséről készültek? Mert azt lenne érdemes összevetni, a légzésfunkciós eredményekkel, hiszem ott is erőltetett kilégzésről van szó.

Igen, alapvetően mi is ezzel próbálkoztunk, azonban azok a betegek, akikről rendelkeztünk ilyen röntgen átvilágításos felvétellel már nagyon előrehaladott IPF-fel küzdöttek. Így az  ő esetükben a erőltetett légzésnél se tért ki a diaphragma jobban, viszont az erőlködés közben sokkal nagyobb felsőtest mozgást végeztek, amik jelentős hibát eredményeztek a kinetikus képeken, hiszen elnyomták a vizsgálni kívánt mozgást.  Ezek miatt a prezentációmban a nyugalmi légzés alatt kapott képeket mutattam be és az erre kapott eredményeket. A jövőben szeretnénk olyan felvételeket készíteni, ahol figyelünk, hogy felsőtestmozgás minimális legyen erőltetett kilégzéseknél is.