Semmelweis TDK kérdések és válaszok

Forgách László, Gyógyszerésztudományok I. szekció, II. hely

Berlini kék alapú T1 MRI kontrasztanyag fejlesztése, optimalizálása és tesztelése in vitro és in vivo modell rendszerben

1. Kérdés: Végeztek-e toxicitási vizsgálatokat illetve a jövőben tervben van-e, ha klinikumban kívánják alkalmazni a részecskét?

Válasz: A biokompatibilis burokkal rendelkező részecskék esetén munkacsoportunk vizsgált toxicitást, sejtvonalon. Ez magában foglalta a cianid felszabadulás vizsgálatát illetve sejtvonalon az endocitózisra vonatkozó vizsgálatokat. Természetesen tervben van a felületmódosított részecskék ilyen jellegű vizsgálata, azonban ez csupán a távlati terveink között szerepel.

2. Kérdés: A stabilitási vizsgálat milyen körülmények között történt, milyen körülmények között tárolták a mintát két vizságálat között?

Válasz: A stabilitási vizsgálatot - mivel iv. alkalmazott készítményről van szó - 37 C végeztük, a minták tárolása eppendorf csövekben, 2-8 C, hűtve történt. 

3. Kérdés: Milyen előírás vonatkozik a nanorészecskék stabilitására? Milyen körülmények között kell őket tárolni?

Válasz: A szervetlen, MOF-struktúrájú nanorendszerek tárolására általánosan elfogadott a 2-8 C  tárolás, várható felhasználhatóságuk (shelf-life) kb. 1 év, a szakirodalmi adatok alapján. A liofilizált és vízmentes rendszerek tárolhatóak 2-8 C feletti hőmérsékleten, viszont a nedvességtől elzárva kell őket tárolni. Stabilitási szempontból, mivel iv. alkalmazzuk őket, hasonló követelmények vonatkoznak rájuk, mint a parenterális készítményekre (szál- és pirogénmentesség, sterilitás), de természetesen az aggregációs hajlamukból kifolyólag nem szabad, hogy aggregátumot tartalmazzanak. 

4. Kérdés: Megnézték-e a gyári kontrasztanyag felhasználhatósági idejét/lejáratát?

Válasz: Természetesen, ennek a kontrasztanyagnak a felhasználhatósági időtartama gyártástól számított 3 év, szobahőmérsékleten tárolva. Ez a készítmény, mivel nem nanorészecske alapú, hosszabb felhasználhatósági idővel rendelkezik.  

5. Kérdés: Miért volt “fix” térfogatban, koncentrációban a PB_AC?

Válasz: Úgy gondoltam, hogy a citromsavas burok, a terminálisan elhelyezkedő karboxil csoportok révén képes lehet a citromsav (burok) nélküli részecskékkel valamilyen másodlagos kötést kialakítani. A reakcióm célja elsődlegesen az volt, hogy megtaláljam azt a hozzávetőleges koncentrációt, ahol ezek a karboxil csoportok még nincsenek teljesen lekötve, található a részecskén szabad hely, melyet akár később, megfelelő anyag alkalmazásával (pl. PEG, fluoreszcens festék), reakcióba vihetek, így egy többcélú részecskét nyerve. 

6. Kérdés: Milyen a berlini kék nanorészecskék szöveti specificitása? Hogyan oszlanak meg az extracelluláris térben, milyen a szöveti affinitás, milyen a reakciókészségük a vérrel?

Válasz: Az ilyen jellegű kinetikai vizsgálatokra nem került még sor, ugyanakkor vizsgálatuk a részecskék reakciókészségét patkány vérrel. Ennek során nem tapasztaltunk számottevő interakciót, a vér nem trombotizált a szokásostól eltérően. Amennyiben a készítményünk fejlesztése eljut a preklinikai fázisig, mindenképpen szeretnénk ilyen jellegű vizsgálatokat folytatni.

  

7. Kérdés: A patent óta volt fejlesztés? Mire vonatkozott a parent?

Válasz: A szabadalmi beadvány csak a részecske elméleti ötletét tartalmazta, sem a szintézis, sem a képalkotás működéképessége nem volt kísérletileg igazolva. Ezt a patentet a munkacsoport 2011-ben adta be, azóta jelent meg ezzel kapcsolatos cikk, a berlini kék részecskék kelálási képességéről, talliummal. Természetesen még tervezünk további cikkeket, a pegilálással illetve fluoreszcens jelölés lehetőségeivel kapcsolatban, bizonyítva ezeknek a kérdéseknek a relevanciáját illetve gyakorlati lehetőségét. 

8. Kérdés: Rossz modell az egér az ilyen jellegű vizsgálatokra? Másak a vízterei, más a pórusméret. Ha emberre szeretnénk fejleszteni, nem lenne jobb más modellen vizsgálódni?

Válasz: Egy gyógyszer fejlesztése során sajnos a jelenlegi szabályozás mellett nem lehet megkerülni az állaton illetve sejteken való vizsgálatokat. A klinikai vizsálatok előfeltétele az, hogy vizsgáljuk a készítményt, in vitro. A 3R elv azt is megköveteli, hogy ez a vizsgálat a lehető legalacsonyabb rendű és számú állaton, a lehető legkisebb szenvedés biztosítása mellett történjen. Amennyiben ezek a vizsálatok, például sejteken illetve egéren megtörténtek, természetesen lehetőség van, egy, emberhez hasonlóbb anatómiai viszonyokkal, vízterekkel, nagyobb pórusmérettel rendelkező állaton való vizsgálatra, azonban az egereken való vizsgálat mindenképpen szükségszerű. 

Természetesen nem az egér tehát a legjobb modell egy készítmény in vivo viselkedésének modellezésére, ugyanakkor, jelen esetben egy olyan készítményt fejlesztünk, amely esetlegesen kerülhet klinikai alkalmazásra, tehát ezen vizsgálatok eredménye semmiképp nem elhanyagolható.