2018. február 25., vasárnap

Semmelweis TDK kérdések és válaszok

Király Bálint, Idegtudományok II., I. hely
1. Miért nem lokalizálunk neurális jel alapján, tehát nézzük az EEG jeleket ahogyan a beültetés során megy mélyebbre az elektród, és következtetünk ebből a pozícióra (ahogyan a humán beavatkozások során is ez egy alkalmazott eljárás.).
Elsősorban ennek a módszernek felbontását kérdőjeleztem meg, illetve azt sem teszi ezt reális lehetőséggé, hogy az általunk vizsgált mély agyi magok nagyon kis méretűek, és a körülöttük lévő egyéb struktúráknak nincs markánsan és egyértelműen eltérő EEG jele (mély agyi stimuláció esetében éppen ezért humán beavatkozásoknál is képalkotás alapján tájékozódnak). Valamint mi elsősorban nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy a műtét után melyik struktúrában vagyunk, hanem hogy hol leszünk később, ahogyan megyünk lejjebb, és ehhez az elektród haladási irányát is nagyon pontosan kell ismeri.
2. Milyen jelentősége van annak, hogy az atlasz egy állatból készült, és minden állat más?
A kérdés rávilágít minden atlaszt alkalmazó képkiértékelés kritikus pontjára. A módszer kidolgozása során számos lépés tettünk annak érdekében, hogy az atlaszillesztések szubjektivitását minimalizáljuk, és minél inkább figyelembe vegyük az egyes állatok egyedi paramétereit is (elsősorban ezért készítünk MRI felvételeket is, és nem csak CT-t). Ennek ellenére a kérdésben felvetett problémát nem lehet teljesen kiküszöbölni, és az eredmények kiértékelésekor a pontosságnál figyelembe kell venni. Fontos megjegyezni, hogy a műtétek tervezése is atlasz alapján történik, tehát az állatok egyedi eltérései már a műtét tervezésekor is problémát jelentenek. (Erre megoldás jelenthet, ha a jövőben egy nagy térerősségű MRI készülék felvételei-t is figyelembe lehetne venni a tervezéskor.)
3. Miért nem csinálta meg ezt eddig senki más?
Részben hasonló kísérletekről léteznek cikkek, azonban mi ezekhez képest pontosság és kvantifikálhatóság szempontjából mindenképpen nagyon jelentős előrelépéseket tettünk. Azt is fontos megjegyezni, hogy ehhez a kutatáshoz számos elég speciális, és világviszonylatban sem túlságosan gyakori tényezőnek kell egyszerre teljesülnie (elérhetőnek kell lennie, egy preklinikai MRI és CT készüléknek egy helyen, minél közelebb az in vivo elektrofiziológiával foglalkozó laborhoz).
Szerk. megj: Szomorúnak tartom, hogy tíz évvel az indulásunk óta eltelt időben nem sokaknak sikerült megismernie bennünket, nem terjedt el kellően a hírünk a magyar egyetemi, kutatói bázisban. Ennek oka a túl kevés marketing. Nem elég ha jó műszereink, jó embereink vannak, ha a világ élvonalába akarunk tartozni be kell pillantani ki mit csinál a folyosó végén ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése