Cím: What the Cell "Sees" in Bionanoscience
Válaszoló: Rácz Kitti
Összefoglaló:
A cikk azt taglalja, hogy a mesterséges nanorészecskék (néhány száz nm-es sugarúak) viselkedése (pl. hogy a sejtek hogyan tudják felvenni) jobban függ a részecskéhez kötődő, illetve annak közelében levő fehérjerendszertől, mint a részecske típusától, méretétől.
Vizsgálja a nanorészecskék viselkedését az élő szervezetben, illetve a közvetlen környezet részecskék viselkedésére gyakorolt hatását.
Mérték a részecskék méreteloszlását (DLS: dinamikus fényszórásmérés, TEM: transzmissziós elektronmikroszkóp), és ülepedési sebességét (DCS: differential centrifugal sedimentation) különböző közegekben, állapotban (részecske felszíni fehérjékkel, illetve nélkül, plazmában illetve pufferben).
A mérési eredményekből kiderül, hogy .a részecskéket két „korona” veszi körül. Egy, a felszínhez asszociál „kemény korona”, és egy „oldott”, „lágy korona” Mindkettő specifikus, csak néhány fehérjéből álló szerkezetek. A „kemény korona” a részecske stabilitását biztosítja; összetétele, nagysága, fehérjék kicserélődési sebessége lényegében időben állandó (függetlenül a hígítás mértékétől is a felületi molekuláktól). Ezek alapján a viselkedést döntően az asszociált réteg nagysága, alakja és tulajdonságai szabják meg.
1. Mit jelent és hogyan működik a differential centrifugal sedimentation (DCS)?
A differential centrifugal sedimentation (= különbségi centrifugális ülepedés) egy új és innovatív mégis egyszerű technika. Mérési határa 2nm és 80 mikron közt van.
A részecskék centrifugális süllyedésének idejét mérik ismert viszkozitású és denzitású folyadékban (állandó sebesség és hőmérséklet mellett), és a Stokes törvény segítségével következtetnek a részecske méretére.
http://www.azonano.com/article.aspx?ArticleID=2601
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése